Nos, igen, ismét volt némi szünet. Nem akarok sokat magyarázkodni, előfordul, hogy kell egy kis off-lét, amikor ilyen-olyan okokból nem blogol az ember. De amikor ismét elfog az érzés, hogy erről, vagy arról írni szeretnék, megosztani Veletek néhány új dolgot (vagy jelen esetben olyat, amit már tavaly óta terveztem), akkor megjelenek ismét :)
Nem ígérek semmit, hisz nem mindig sikerül úgy és annyit blogolnom, amennyit szeretnék, ám remélhetőleg az elmúlt egy hónaphoz képest rendszeresebb bejegyzésekkel érkezem :)
Az állandó olvasóim számára egy cseppet sem újdonság a barnaság iránti vonzalmam. Mindig is szerettem barna bőrű lenni, ám sajnos korábban ezt sokkal kártékonyabb módszerekkel értem el. Ma már nagyon odafigyelek a bőrömre, a bőrápolásra és nagyon kíméletesen bánok vele, így a napozás, szolárium szóba sem jöhet. A fehér (vagy inkább malacrózsaszín) bőrömet viszont még mindig nem tudtam annyira elfogadni, hogy szívesen mutogassam rövid szoknyákban, így tavasz végétől őszig nagy fogyasztója vagyok a különböző önbarnítóknak.
Bár a napozásnak még mindig igen nagy kultusza van és sajnos sokan nem tudják, mi is az az önbarnító, egyre nő azok tábora, akik a lehető legbiztonságosabb módon szeretnének barna bőrt. Ez a bejegyzés most nekik készült! Bár írtam már tavaly is az önbarnítókról, az önbarnításról, egyrészt a tapasztalataim, a véleményem folyamatosan változhat, így nem árt egy kis ismétlés, esetleg ismeretbővítés.
A napmentes barnulás az egyetlen biztonságos barnulás
Ez sajnos ma már kétségen felül áll: az egyetlen biztonságos módja a barnulásnak, a bronzos barna bőr elérésének az önbarnítás. Az UV sugarak károsítják a bőrt és rákot okoznak. Sajnos azonban mindenki, aki próbált már önbarnítót pontosan tudja, hogy az egységesen barna, bronzistennő kinézetet elérni sajnos nem is olyan egyszerű! Sőt, valójában kifejezetten trükkösnek tűnhet, főleg egy kezdő számára. Ha nem tudod hogy kell helyesen felvinni az önbarnítót, bizony foltos, csíkos, esetleg narancs színű bőrrel ébredhetsz másnap.
Amit tudnod kell az önbarnítókról, mielőtt belekezdesz
Majdnem minden önbarnító, függetlenül az árkategóriától ugyanannak az összetevőnek köszönhető barnító képességét, ami nem más, mint a dihydroxyacetone, rövidebb és ismertebb nevén DHA. Néhány termék magasabb koncentrációban tartalmazza ezt az összetevőt, mint mások; minél nagyobb egy termék DHA tartalma, annál sötétebb bőrt eredményez a használata.
Néhány újabb önbarnító termék a DHA-t egy erythrulose nevű összetevővel kombinálja. Hasonlóképp működik, mint a DHA, ám kicsit hosszabb idő alatt fejti ki hatását, viszont a hatása jóval tovább is tart. Egyedi kémiánk befolyásolja, hogy milyen lesz egy-egy önbarnító termék hatása rajtunk. Ez azt jelenti, hogy ami egy másik emberen nagyon szép, természetes hatást eredményez, az nem biztos, hogy rajtunk is ugyanolyan szép lesz.
Óvatosan, odafigyelve és türelmesen kell belevágnunk az önbarnításba. Amennyiben tetőtől talpig történő barnítást tervezünk, az önbarnítás folyamata fél órát vagy akár még többet is igénybe vehet, és ezen felül is várnunk kell néhány órát, mire az eredményét láthatjuk.
Az AHA-t, BHA-t, retinolt tartalmazó arcápoló-bőrápoló termékek, bőrradírok befolyásolhatják az önbarnító működését bőrünkön vagy akár meg is akadályozhatják a bőr elszíneződését azzal, hogy lehámlasztják a bőr felső rétegét.
Ahogy én barnulok
Ahogy sok más dolognál, itt is fontos tanács, hogy legyünk türelmesek, ne akarjunk az első felvitel után „bronzistennők” lenni, tartsuk be itt is a fokozatosság elvét! Inkább kenjünk egy vékony réteget a bőrünkre, majd miután meggyőződtünk az eredményről, kenjünk egy újabb réteget fel (pl másnap), mint hogy túl sötét és csíkos eredményt kapjunk egy alkalom után.
Ha óvatlanok vagyunk, könnyen lehet foltos az eredmény, ezért én először is finoman eltávolítom a bőrömről az elhalt hámsejteket: az arcomra kémiai hámlasztót kenek, a testemen pedig egy frottírtörölközővel finoman átdörzsölöm a bőrt. Ezután hidratálom a bőröm, figyelve arra, hogy a szárazabb területek (könyök illetve térd bőre) kicsit több hidratálást kapjanak, ezzel megakadályozva, hogy ezeken a részeken a bőröm a kelleténél jobban szívja magába az önbarnítót (megelőzve ezzel a „koszos” könyök és térd hatást).
Az önbarnító felviteléhez én mindig vékony gumikesztyűt húzok, mivel számomra nem elég az önbarnítás utáni kézmosás. Így van időm szépen eldolgozni a krémet a bőrömön, nem kell attól tartanom, hogy sárga lesz a tenyerem. Kaphatóak önbarnító kesztyűk is, amelyek szintén jó szolgálatot tehetnek az önbarnító termék egyenletes eloszlatásában, de nekem szükségem van a kesztyűre is, így mára már inkább csak az maradt.
A felvitel után érdemes egy darabig fedetlenül hagyni az érintett területeket, hogy ne a ruhánk szívják magunkba az önbarnítót a bőrünk helyett.
Mivel az önbarnítás egy kémiai folyamat, amely során a bőrünk felső rétege beszíneződik, érdemes kíméletesen bánni a bőrünkkel. Egy-egy hosszan tartó áztatás illetve erős dörzsölés ugyanis könnyedén megfoszthat minket barnaságunktól (sajnos velem megtörtént...)
Tehát nem érdemes hosszan áztatni magunkat a kádban (strandon, fürdőben) önbarnítás után, illetve a törölközővel is óvatosan itassuk le bőrünkről a vizet.
Fontos a bőrünk hidratálására is odafigyelni, úgy vettem észre, hogy ha nem sajnálom a köztes időben a bőrömtől a testápolót, akkor tartósabb lesz a barnaság és nem is kopik foltosan.
Az így szerzett barnaság azonban nem véd a káros UV sugaraktól, így az "önbarnított" bőrünket is ajánlott fokozottan védeni a napsugaraktól és fényvédőt használni mielőtt napra megyünk!
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az önbarnítás nem macerás. De, igenis az! Vannak ennél sokkal egyszerűbb és gyorsabb módjai is bőrünk barnításának. Ám olyan, amellyel kíméletesek vagyunk a bőrünkhöz, nem annak öregedését (károsodását) idézzük elő és a bőrrákot kockáztatjuk, olyanról sajnos nem tudok.
Nemsokára jövök az általam használt legjobb önbarnító termékekkel!