Kisállat TAG

Milyen kisállatod van? 

A régebbi olvasóim már tudják, hogy két cicával osztjuk meg a lakásunkat. Az idősebb és nagyobb macska egy vörös-fehér kandúr, a kisebb és fiatalabb pedig egy teknőctarka nőstény macsek.

pici Brandy

Mi a neve?

A kandúr Jäger, a kislány pedig Brandy.

Mindkettő házimacska.

Mióta van nálad?

Mindkettő kölyökkora óta él velünk, Jägert 6 éve szeptemberben hoztuk el (emlékszem épp moziünnep volt amikor hazavittük), Brandyt pedig az utcán szedtem össze 2 évvel ezelőtt.

Jäger anyukáméknál született anno. Akkor az Emberem már egy ideje emlegette, hogy szeretne egy kiscicát, de én még bizonytalankodtam. Aztán amikor Jäger megszületett, azonnal beleszerettem, mivel mindig is vörös cicát szerettem volna.

Nagyon jól megvoltunk mi hárman, majd két éve októberben ellátogattam a városszéli bolhapiacra, ahonnan egy kiscicával tértem haza (családom szerint jellemző). Hazafelé tartva ugyanis az út szélén kóborolt egy aranyos kiscica én pedig megsajnáltam, féltettem, hogy elüti egy autó, így felnyaláboltam és hazavittem. Eredetileg azt terveztük, hogy keresünk neki gazdát, de olyan kis cuki volt, nem volt szívünk odaadni senkinek sem. Mivel néhány nap után Jäger is megbarátkozott vele, így eldőlt a sorsa és velünk maradt.

A fentiekből következik, hogy Jäger hat éves, Brandy pedig kettő.

Jäger igen nagyra nőtt macsek. A hozzánk érkező emberek először ledöbbennek, hogy milyen nagyra nőtt a macska vagy esetleg felmerül bennük, hogy nem is macska, amit látnak… Imádja a pizzafutárokat, akrobatikus módon bír tekeregni a lábuk körül, mindig nagyon örülnek neki, amikor meglátják (előfordult, hogy valamiért nem jött elő Jäger, a futár rá is kérdezett, hová lett a cica – á, nem jár hozzánk gyakran a pizzafutár, áá dehogy :). Ráadásul nemcsak hosszában és magasságban, de széltében is nagyra nőtt (magyarán dagi), és roppant vicces, amikor az „apró” súlyával végigtrappolja a lakást, a parkettát. Szerintem az alattunk lakó néha azt hiszi, lovat tartunk a lakásban…

dagi Jäger

Van-e valamilyen közös kalandotok?

Mondhatni minden nap kaland, de szerencsére annyira nem aktívak az állatok. Persze előfordul, hogy arra érünk haza, hogy kissé átrendezték a lakást, esténként picit félek, hogy a szokásos esti rohangálásnak mi esik áldozatul, de nem vészes. Mivel lakásban élünk, a szökéstől vagy az erkélyen kieséstől tartunk leginkább. Gyakran sétálnak kötéltáncosként az erkélykorláton, ezzel örvendeztetve meg az utca népét, Brandy régebben nagyon szeretett kiszökdösni a lépcsőházba, előfordult, hogy a pizzafutár hozta vissza, amikor távozáskor ismét találkozott vele egy emelettel lejjebb.

De a legnagyobb „kaland” mégis lakáson belül érte Jägert: kölyökkorában egy nap arra értünk haza, hogy valahogy eltörte otthon a lábát (valószínűleg a ruhaszárító volt a bűnös, amin szeretett hemperegni és összecsuklott alatta, satuba fogva az egyik lábát). Altatásban kiegyenesítették a lábát, kapott csini mankót ami segített abban, hogy megfelelően forrjon össze a csont. No az a pár hét mókás volt, amikor a mankóval közlekedett (a végén már simán futott azzal is).




Milyen beceneveken szoktad szólítani?

Ilyenkor mindig mosolygok, hogy mi gazdik milyen idióta beceneveket tudnak kitalálni: Jägi bébi-nek hívom Jägert, bár a bébi már sehogy sem illik rá, Brandy pedig Brandy-bogyó vagy Nyünyü szokott lenni, mert vékony kis hangján nyávogva mintha épp ezt a szót mondaná…

Az Emberem pedig Vacaknak hívja mindegyiket, amikor kedveskedik nekik :)


Mi volt az első reakciód, amikor megláttad?

A szokásos: Ó de édes kiscica :)

Számos feleslegesen megvásárolt macskajáték után jöttünk rá, hogy a mi macskáink a legboldogabban egy kis darab szeméttel játszanak. Na jó, az ajtófélfára erősített kis csilingelős sapkával mindketten szeretnek játszani – lehetőleg hajnali háromkor… Illetve a macskamentával töltött mikulás sipka is nagy kedvenc, Jäger imádja, hatalmas boldogsággal dobálja ide-oda a lakásban (addig, amíg eltűnik egy szekrény alatt a következő takarításig…)

Úgy érzem egyre inkább. Amikor Brandy hozzánk került, Jäger nagyon megsértődött, kellett neki néhány nap, mire megnyugodott, de előtte még ránk is fújt. Majd amikor először jött hozzánk egy vendég cica, akkor Jägert már szinte cseppet sem zavarta, Brandy viszont nagyon sokáig haragudott rá, nem tudott megbékélni a helyzettel, hogy van még egy cica a lakásban. A napokban ismét volt egy kis vendégünk, akkor már csupán néhány óráig volt feszült a helyzet. Ám ekkor is Jäger oldódott fel előbb, Brandy csak néhány nap után törődött bele az új helyzetbe (ami nagy örömére nem tartott sokáig, amint hazament a kis vendég, már örömmel bújt este az ölembe).



Ha van kedvetek, válaszoljátok meg Ti is a kérdéseket! :)