Rég volt már csináld magad bejegyzés a blogon, így épp itt az ideje egy kis kreatívkodásnak. Általában a természetesség híve vagyok a húsvéti tojásdíszítésben, de a minap olvastam egy jópofa, ráadásul a blog profiljába illő tojásdíszítési módot, amit idén ki is próbáltam.
Gondolom sokatoknak nem mond újat a water marble, vagyis vizes márványos körömdíszítés. Mindig is tetszett nekem is ez a módszer, de valahogy a saját körmömön még sosem alkalmaztam, inkább a jóval egyszerűbb (és tisztább) dry marble technikát alkalmaztam.
Azonban mindig is vonzott az a hatás, amit így el lehet érni, ráadásul van számos olyan körömlakkom, amit nem is sajnálok (sőt, kifejezetten örülnék, ha csökkenne a számuk), ezért amikor láttam, hogy ezt a technikát bizony tojásokra is lehet alkalmazni, azonnal eldöntöttem, hogy kipróbálom.
No és ahogy készült:
A tojásokat keményre főztem, majd piros tojásszínezékkel megfestettem őket. Erre azért van szükség, mert nem mindenhova kerül majd körömlakk, így ha van egy alapszíne a tojásnak, ez egyáltalán nem lesz feltűnő. Nagyon fontos, hogy most nem zsírozzuk/fényesítjük a tojásokat, csupán hagyjuk őket kihűlni.
Ha a tojások kihűltek, vagy legalábbis nem forróak, hogy a kezünkben tudjuk őket tartani, előkészítjük a terepet a további festésre.
Én egy egyszerű ételkiszállítós leveses műanyag tálat használtam, amit nem sajnáltam a festés után kidobni. Ebbe vizet engedtem, majd körbeterítettem papírral az asztalt és nem kevés papírtörlőt is a kezem ügyébe készítettem.
Mivel a körömlakkjaim eléggé sűrűek voltak, nem működött az, hogy cseppentek csupán a vízbe, így finoman folyattam a vízbe-vízre a lakkot tetszés szerinti színkombinációban (a nagy cseppek csak lemennek az edény aljára, ezért érdemes inkább folyamatosan adagolni). Ha a lakk ellepte a víz felszínét, esetleg keverhetünk rajta fogpiszkálóval, de nekem erre nem volt szükségem. Majd fogtam a tojást, alul-felül két ujjam közé fogtam és belemerítettem a vízbe, hogy az összekeveredett lakkfolyam belepje. Ha a tojásra került az összes rá szánt körömlakk, akkor kitettem száradni. Minél kisebb, nem ragadós felületre tesszük ki a tojásokat, annál valószínűbb, hogy nem sérül meg a festék rajta. Én erre a célra általában üdítős üvegek kupakjait használom, mert ez csupán egy vékony csíkban találkozik a tojás felületével, ráadásul nem hagyja elgurulni sem.
Sajnos a lakásban eléggé büdös lesz a sok tömény körömlakktól, ezzel mindenképpen számolni kell (az Emberem csupán emiatt nem díjazta túlzottan ezt a módszert). Valamint csak akkor álljunk neki, ha bőven van otthon körömlakklemosónk, mert szinte nyakig körömlakkosak leszünk, nem kis mennyiségre volt szükségem, mire sikerült az összes felesleges lakkot lesikálnom magamról.
A lakkréteg vastagságától függően néhány óra kell a tojásoknak, hogy tökéletesen megszáradjanak.
Az én kedvenc színkombinációm a citromsárga-piros-fekete összeállítás volt, sajnos gyorsan elfogyott a fekete és a sárga körömlakkom.
Ti kipróbálnátok?