Több blogon is láttam már ezt a kérdéssort, de eleinte vacilláltam, hogy elkezdjem-e én is. Majd Pipacs oldalán elindult egy Ismerjük meg egymást TAG, azonban szerintem sokkal jobban meg tudjuk ismerni egymást, ha célzott kérdésekre válaszolunk, mintha csak összegyűjtünk néhány tényt magunkról (amit ráadásul már meg is tettem korábban itt).
Ezért elkezdem én is és arra biztatlak titeket is, hogy ha van kedvetek, válaszoljátok meg velem a kérdéssort (vagy azokat a kérdéseket, amelyiket szeretnétek!) itt megjegyzésben vagy a saját blogotokon.
1. Mik azok a dolgok, amik motiválnak?
Szeretek magam elé célokat kitűzni, mert mindig jó érzés elérni. Ráadásul eléggé versengő természet is vagyok, így legtöbbször az a cél tud legjobban motiválni, amiben a kettőt össze is tudom kapcsolni.
Pl az egyetemen az volt a cél, hogy a jótanuló barátnőmnél jobb átlagom legyen – ez azért is volt nagyon hatékony, mert utólag bevallotta, hogy őt ugyanez motiválta, így végül egész jó jegyeink lettek :-D
Összességében tehát az elérhető célok, amelyekért azért dolgozni kell, azok motiválnak: legyen szó munkáról, mozgásról, tanulásról.
2. Milyen telefonod van? Miért azt választottad?
Samsung Galaxy S3
Az első okostelefonom is Samsung volt, nagyon bejönnek ezek a telefonok, tudásban, stílusban egyaránt. A következő is biztosan ilyen márkájú lesz!
3. Kik azok az emberek, akik az agyadra mennek, és miért?
Próbálok nem idegesíteni magam az emberek miatt, de a buta emberekkel nem tudok mit kezdeni, a butaságaikkal nagyon fel tudnak idegesíteni. Azzal szerintem nem lehet értelmesen kommunikálni, akinek nincsenek önálló, értelmes gondolatai és innentől kezdve számomra egy beszélgetés vagy bármilyen más kommunikáció csak időpocsékolás.
Emellett nem szeretem a kétszínű, álnok embereket. Ez valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy én sosem tudtam jól hazudni, sem titkolódzni. Ha én nem kedvelek valakit vagy valamit, azt nem tudom eltitkolni, nem tudok úgy tenni, mintha mégis. Emiatt aztán nem szeretem, ha valaki mégis ilyen (ki tudja, lehet hogy irigy vagyok rájuk?)
4. Milyen nyelven tanulsz? Miért pont ezt választottad?
Bár általános iskolában anno némettel kezdtem, a gimnáziumban már az angolt tanultam intenzíven, aminek egyébként nagyon örülök, mert a korábbi munkahelyemen évekig hasznosítottam és kifejezetten jól jött a megfelelő nyelvtudás. Sajnos a német nyelvtudásom alaposan megkopott, mert nem használtam. most viszont van lehetőségem frissíteni, mert a jelenlegi munkahelyemen viszont németül történik a kommunikáció. Néha-néha ugyan becsúszik egy-egy angol szó vagy kifejezés, ha nem jut eszembe németül.
Szerettem volna a cégnél fejleszteni a német tudásom, de a főnököm szerint elég a munkához a német tudásom, így ő nem támogatta. Én akkor lennék elégedett, ha hasonlóan jól tudnék németül is, mint angolul, így valószínűleg magánúton folytatom majd a nyelvtanulást.
Illetve gondolkodtam még azon is, hogy egy harmadik nyelvet elkezdeni tanulni, bár ez már nem lenne olyan könnyű, mert valószínűleg kevés esélyem lenne használni is. A baráti körünkben van egy félig orosz, félig magyar pár és nagyon tetszik, ahogy tanítják a kisgyerekeket oroszul, egészen kedvet kaptam az orosz nyelvhez (vicces egyébként, hogyha nem értem, mit mond a kislányuk, akkor valószínűleg oroszul mondott valamit)
5. Mi volt az oviban a jeled?
Nos, ez nagyon ciki, de nem emlékszem. Évek óta gondolkodom, hogy vajon mi volt a jelem az oviban, de nincs semmi emlékem róla. Valószínűleg az az egyik oka, hogy csak egy évig jártam óvodába, így nem hagyott mély nyomokat bennem a dolog (bezzeg az óvodai szerelmemre jobban emlékszem :-D
6. Mit gondolsz a prostituáltakról?
Bár megpróbálok nem ítélkezni, azért mégiscsak negatív a véleményem. Mindig úgy gondoltam rájuk, mint olyan nőkre, akik a pénzkeresésnek egy „könnyebb” útját választották. Hisz olyan könnyű a napi 8-10-12 órás komoly munka helyett csak egyszerűen áruba bocsátani a testüket. És nemcsak azokra gondolok ezzel, akik az út szélén várnak az izzadt kamionosokra, de azokra is, akik mindezt egy férfival teszik meg: érzelmek nélkül együtt vannak/élnek valakivel, mert így kényelmes anyagilag.
7. Hány évesen vesztetted el az ártatlanságod?
Ez a kérdés számomra már túl személyes, nem szeretném ezt az internet nyilvánosságával megosztani. Maradjunk annyiban, hogy nem siettem el a dolgot és szerintem nagyon jól tettem.
8. Hány évesen voltál először szerelmes? (nem plátói)
Nem tudom, ki mire gondol az első igazi szerelemre, de ha első, akkor nekem bizony az óvodai szerelmem volt az! Még ma is emlékszem a srác nevére, pedig ovi óta nem láttam őt. Így utólag persze kíváncsi lennék, hogy amire most olyan élénken emlékszem, mint hatalmas szerelemre, az valójában mennyi ideig tartott. Emlékeim szerint nagyon-nagyon sokat játszottunk együtt: elsősorban papás-mamást, melynek során az ő testvérei voltak a gyerekeink. A testvéreire, azok nevére is tisztán emlékszem. Hát mi volt ez, ha nem szerelem, ha ilyen mély nyomokat hagyott bennem? :-)
Ha pedig nem óvodai szerelem, akkor pedig gimis lehettem, kb 16-17 éves. Korábban már vagy egy évig voltam szerelmes plátói módon a fiúba és nagyon boldog voltam, amikor összejöttünk. A kapcsolat azonban nem tartott túl sokáig, talán egy hónapig, de nagyon szomorú voltam, amikor vége lett. Így utólag persze már mosolygok azon, hogy mennyire kétségbe voltam esve, hogy soha senkivel nem fogom ilyen jól együtt érezni magam :-)
9. Mit gondolsz, hol tartasz 10 év múlva?
Bízom benne, hogy mind a karrieremben és családügyileg is sikerül előbbre lépnem. 10 év nagyon sok idő, remélhetőleg addigra már lesznek gyerekeim (gyerekeink), miközben a munkámban is sikerül fejlődnöm.
10. Melyiket választanád? Karrier vagy család? Miért?
Néhány éve erre a kérdésre még egyértelműen a karrier volt a válasz, ma már inkább azt mondom, hogy nem szeretnék választani. Nem tudom, hogy mennyire idealista dolog abban bízni, hogy egy bizonyos szintig a kettő mehet együtt is, de én most úgy gondolom, hogy működhet.
Nem szerepel a céljaim között, hogy kisgyerekes anyaként felső vezetőként dolgozzam egy cégnél, viszont a jelenlegi munkahelyemen azt látom, hogy középvezető szintre igenis el lehet jutni akár családos nőként is. Úgy érzem, hogy elég sokat tanultam korábban, nem akarom mindazt a tudást és tapasztalatot feladni gyerekszülés után, inkább próbálom majd megtalálni az egyensúlyt a kettő között (nyilván nem lesz könnyű).
Kinek van kedve velem tartani a válaszokkal?